A rémálom valóra válik?

Rögtön miután elaludtam, borzalmasat álmodtam. Azt álmodtam hogy egy fehér szobában vagyok ahol nincsenek ablakok, és ajtó sincs sehol, a falakról pedig vér folyik le. Annyira rémült voltam hogy nem tudtam mit csináljak, merre menjek, arra gondoltam, hogy meg fogok halni. Leültem a kis szoba egyik sarkába, és abban reménykedtem, hogy nem lesz semmi baj,

lehajtottam a fejem a térdemre, és vártam mi történik, majd éreztem a hátamon valakinek a tekintetét. Felnéztem és majdnem szívrohamot kaptam. Lysander állt felettem egy baltával a kezében, majd lassan hozzám hajolt, és a fülembe súgta "most te jössz"! Rémültem ugrottam fel, majd le is estem a kanapéról. Vajon mit jelenthet ez? Gondoltam, de a sikításomra berohant a szobámba Sam, és leguggolt hozzám.
-Hé, csajszi minden rendben? Hallottam hogy az előbb sikítottál, mi történt? -kérdezte a nővérem miközben felsegített a földről.
-Minden rendben, ne aggódj, csak rosszat álmodtam ennyi az egész. -mondtam majd elindultam a fürdőbe. Engedtem magamnak egy kád forró vizet majd beleültem és szépen lassan elmerültem míg nem csak a fejem látszott ki a vízből. 

Megpróbáltam feldolgozni a történteket de valahogy nem állt össze a kép. Miért akarna nekem ártani Lysander? Ez a gondolat egész este nem hagyott nyugodni ráadásul aludni se nagyon tudtam tőle. Egész este virrasztottam és egy romantikus filmet néztem hajnal 3-ig, majd nagy nehezen elnyomott az álom. Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem, de nem csak én hanem Arminék is. Már korán reggel átjöttek hozzánk Leight-el elújságolni a nagy hírt. Armin leült egy székre majd belekezdett.
-Halljátok srácok, szereztem belépőket egy kalandparkba. Mind a négyen elmehetünk egy teljes napra. -mondta majd Sam lelkesen ugrándozott a konyha közepén. Ennek a hírnek kivételesen én is örültem. Legalább a park egy kicsit elfelejteti velem a történteket. Gyorsan felkaptam magamra a kedvenc fehér matróz felsőmet és a leggings nadrágomat, hozzá pedig egy fehér boka csizmát és egy kabátot és már indultunk is. Mikor oda értünk a bejáratnál és a pénztárnál már nagyon sokan álltak és vártak. Sam és Leight már alig várták hogy beérjünk, és mikor ez megtörtént, mint a rossz kisgyerekek rohantak amerre láttakk hogy mindent kipróbáljanak. A nagy tömegben persze nem igazán tudtuk követni őket, szóval Arminnal bementünk a Félelmek házába. Egyből beküldtek engem egy szobába ahol nagyon sötét volt, majd rám zárták az ajtót. Nem tudtam merre menjek tovább szóval megálltam, és vártam hogy mi fog történni. Hirtelen felkapcsolták a villanyt, és a rémálmom valóra vált. Ugyan abban a fehér szobában voltam, ahol vér folyt le a falakról, és ahol nem voltak ablakok. Bepánikoltam és el kezdtem sikítozni ahogy csak tudtam, de semmi nem történt. Leültem az egyik sarokba és vártam mikor jelenik meg Lysander hogy megöljön. Halk lépteket hallottam majd mikor felnéztem megláttam egy véres bohóc maszkos gyilkost. 

Egy kicsit meg könnyebbültem hogy nem Lysander volt az, de aztán eszembe jutott hogy el kéne szaladnom valamerre. Megpillantottam hogy az ajtó kinyílt és gyorsan kirohantam rajta majd ki az épületből, és leültem egy padra. Megvártam míg a bátyám kijön majd tovább mentünk. Felültünk a dodzsemre, a hullámvasútra és a körhintára. Nagyon jól éreztem magam, de ahogy elnéztem a többiek még jobban. Leight túl sok vattacukrot evett és kidobta a taccsot a körhintán, szóval haza kellett vinnünk, minden esetre nagyon jól éreztük magunkat. Este megnéztük a parkban készült képeket és néhányat feltettünk a facebook-ra. Remélem azért ilyen többet nem lesz.