-Jó reggelt Hercegnő! -mondta majd nyomott egy puszit a fejemre.
-Neked is! -mondtam miközben a szemeim dörzsöltem és felültem.
-Gondolom reggeli után haza mész.
-Ühüm, bár nincs sok kedvem. -mondtam majd huncut vigyorral megöleltem és a fülébe súgtam:
-Szeretek!
Ezután kimentünk a konyhába ahol már várt a reggeli. Tojás rántottát csinált nekem, mellé pedig kakaót. Miután ettem gyorsan felöltöztem, elkészültem és elbúcsúztam Natalitól, Lysander húgától. Az én hősöm elkísért a házunkig majd ment is tovább a közértbe. Otthon amint beléptem a lakásba a nagynénimék régi kutyája Ozzi rögtön nekem ugrott örömében és agyon puszilgatott mindenhol.
-Végre megjöttél Kincsem, úgy hiányoztál! -üdvözölt nagynénim Bella, majd a két unokaöcsém is Oliver és Victor.
-Rég láttunk csajszi, mizu van veled? -kérdezte Victor mikor lehuppantam a fotelba.
-Nemsok, lassan itt az őszi szünet de még nem terveztem el hogy mit csinálok akkor.
-Na az jó, mert mi találtunk ki neked programot addigra. Eljössz velünk egy kis családi kiruccanásra a tóparti házunkhoz. Mit szólsz hozzá?
-Nem rossz ötlet, benne vagyok, ha eljöhet velem a barátom is.
-Persze, semmi akadálya. -mondta öcsém majd leült a fotel karfájára és átölelt.
Még egy darabig beszélgettünk majd úgy döntöttünk hogy elmegyünk fagyizni öten. Pórázon elvittük magunkkal Ozzit is, hogy ne unatkozzon otthon egyedül. Úgy beszéltük meg Bella nénjével hogy a hétvégén nálunk maradnak, és jövőhéten amikor elkezdődik a szünet eljön értem meg Samért és elvisz minket magukhoz. Már alig várom hogy végre lássam a gyerekkori barátaimat, akikkel olyan sokat játszottan annak idején. Elmerengtem ebben a mély gondolatban, amikor Oliver gondolt egyet és azt akarta hogy menjünk el a Louvr múzeumba, mert megígértem neki hogy elviszem oda.
Odaérve Oli mindent alaposan megnézett, és össze-vissza rohangált mindenfelé az épületben, nem győztük őt keresni. Még én se jártam itt így én is csodálattal néztem szét, a festményekkel és a szobrokkal teli múzeum csak úgy nyüzsgött a sok embertől, annyian voltak mint az oroszok. Ettől függetlenül gyönyörű volt minden és jó ötlet volt eljönni. Idő közben ránk sötétedett és elindultunk haza. Út közben is sokat beszélgettünk és nosztalgiáztunk a régi szép időkről. Oli a várost is megcsodálta, hogy milyen szép esti fényben is. Haza érve még megnéztünk egy horror filmet együtt, aminek a felénél ki kellett mennem a mosdóba, szóval gyorsan megállítottuk amíg kimentem. Alig hogy elvégeztem a dolgom furcsa kopogás szerű hangot hallottam az ablak felől. Közelebb mentem, hogy megnézzem mi okozza a zajt, amikor hirtelen a semmiből felugrott két sötét árnyalak és a frászt hozták rám. Amikor közelebb jöttek az ablakhoz akkor láttam hogy Leight és Armin az:
-Ez nem volt vicces! -kiabáltam ki nekik duzzogva.
-Tudjuk, direkt volt. -mondták, majd Victor beengedte őket az ajtón.
-Hát ti mit kerestek itt fiúk? -kérdezte Bella Arminéktól.
-Sam írt nekünk hogy itt vagytok, és gondoltuk átjövünk hozzátok mi is, hisz nagyon rég láttuk egymást. -mondta Armin, majd üdvözölt mindenkit és Leighttel helyet foglalt a kanapén a többiek mellett.
Így hát a film végét együtt néztünk meg, majd Bella néni segített a fiúknak megágyazni a vendég szobában, én meg addig neki a nappaliban. Az öcsém most kivételen velem akart aludni, Armin pedig Sammal kellett hogy aludjon. Elég érdekes volt a jelenlegi felállás, de hát nem volt mit tenni, ritkán van így együtt a család, és ilyenkor örülünk minden együtt töltött percnek. Nem jött álom a szememre, csak forgolódtam az ágyban, mellettem Leight próbált aludni kevés sikerrel. Természeten az egész házban lehetett hallani ahogy a nagynénink horkol, amit mindenki tisztán hallott és így nem igen tudtunk aludni szóval megtréfáltuk. Késő este, hajnali fél 3 óra volt, mikor úgy döntöttünk, hogy akkor maradjunk fent együtt, és játszunk kicsit. A rosszaság még most is ott volt bennünk, épp úgy mint régen, szóval fogtuk a tejszínhabot és befújtuk vele Bella arcát, a kezét egy hideg vizes pohárba tettük de szerencsére észre se vett az egészből semmit. A lábait összekötöttük és úgy hagytuk reggelig. A későbbiekben volt nagy meglepetés mikor felkelt, de tudta nagyon jól miért kapta ezt, így jót nevetett az egészen ő is.
(Ui.: Az utolsó bekezdés nem tudom miért maradt rózsaszín, de nem tudom megváltoztatni sorry :c)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése