A rémálom valóra válik?

Rögtön miután elaludtam, borzalmasat álmodtam. Azt álmodtam hogy egy fehér szobában vagyok ahol nincsenek ablakok, és ajtó sincs sehol, a falakról pedig vér folyik le. Annyira rémült voltam hogy nem tudtam mit csináljak, merre menjek, arra gondoltam, hogy meg fogok halni. Leültem a kis szoba egyik sarkába, és abban reménykedtem, hogy nem lesz semmi baj,

lehajtottam a fejem a térdemre, és vártam mi történik, majd éreztem a hátamon valakinek a tekintetét. Felnéztem és majdnem szívrohamot kaptam. Lysander állt felettem egy baltával a kezében, majd lassan hozzám hajolt, és a fülembe súgta "most te jössz"! Rémültem ugrottam fel, majd le is estem a kanapéról. Vajon mit jelenthet ez? Gondoltam, de a sikításomra berohant a szobámba Sam, és leguggolt hozzám.
-Hé, csajszi minden rendben? Hallottam hogy az előbb sikítottál, mi történt? -kérdezte a nővérem miközben felsegített a földről.
-Minden rendben, ne aggódj, csak rosszat álmodtam ennyi az egész. -mondtam majd elindultam a fürdőbe. Engedtem magamnak egy kád forró vizet majd beleültem és szépen lassan elmerültem míg nem csak a fejem látszott ki a vízből. 

Megpróbáltam feldolgozni a történteket de valahogy nem állt össze a kép. Miért akarna nekem ártani Lysander? Ez a gondolat egész este nem hagyott nyugodni ráadásul aludni se nagyon tudtam tőle. Egész este virrasztottam és egy romantikus filmet néztem hajnal 3-ig, majd nagy nehezen elnyomott az álom. Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem, de nem csak én hanem Arminék is. Már korán reggel átjöttek hozzánk Leight-el elújságolni a nagy hírt. Armin leült egy székre majd belekezdett.
-Halljátok srácok, szereztem belépőket egy kalandparkba. Mind a négyen elmehetünk egy teljes napra. -mondta majd Sam lelkesen ugrándozott a konyha közepén. Ennek a hírnek kivételesen én is örültem. Legalább a park egy kicsit elfelejteti velem a történteket. Gyorsan felkaptam magamra a kedvenc fehér matróz felsőmet és a leggings nadrágomat, hozzá pedig egy fehér boka csizmát és egy kabátot és már indultunk is. Mikor oda értünk a bejáratnál és a pénztárnál már nagyon sokan álltak és vártak. Sam és Leight már alig várták hogy beérjünk, és mikor ez megtörtént, mint a rossz kisgyerekek rohantak amerre láttakk hogy mindent kipróbáljanak. A nagy tömegben persze nem igazán tudtuk követni őket, szóval Arminnal bementünk a Félelmek házába. Egyből beküldtek engem egy szobába ahol nagyon sötét volt, majd rám zárták az ajtót. Nem tudtam merre menjek tovább szóval megálltam, és vártam hogy mi fog történni. Hirtelen felkapcsolták a villanyt, és a rémálmom valóra vált. Ugyan abban a fehér szobában voltam, ahol vér folyt le a falakról, és ahol nem voltak ablakok. Bepánikoltam és el kezdtem sikítozni ahogy csak tudtam, de semmi nem történt. Leültem az egyik sarokba és vártam mikor jelenik meg Lysander hogy megöljön. Halk lépteket hallottam majd mikor felnéztem megláttam egy véres bohóc maszkos gyilkost. 

Egy kicsit meg könnyebbültem hogy nem Lysander volt az, de aztán eszembe jutott hogy el kéne szaladnom valamerre. Megpillantottam hogy az ajtó kinyílt és gyorsan kirohantam rajta majd ki az épületből, és leültem egy padra. Megvártam míg a bátyám kijön majd tovább mentünk. Felültünk a dodzsemre, a hullámvasútra és a körhintára. Nagyon jól éreztem magam, de ahogy elnéztem a többiek még jobban. Leight túl sok vattacukrot evett és kidobta a taccsot a körhintán, szóval haza kellett vinnünk, minden esetre nagyon jól éreztük magunkat. Este megnéztük a parkban készült képeket és néhányat feltettünk a facebook-ra. Remélem azért ilyen többet nem lesz.

Családi nyaralás part I.

Reggel ahogy felkeltem Lys már ott ült mellettem a kanapén egy bögre kávéval a kezében és mosolygott:

-Jó reggelt Hercegnő! -mondta majd nyomott egy puszit a fejemre.

-Neked is! -mondtam miközben a szemeim dörzsöltem és felültem.

-Gondolom reggeli után haza mész.

-Ühüm, bár nincs sok kedvem. -mondtam majd huncut vigyorral megöleltem és a fülébe súgtam:

-Szeretek!

Ezután kimentünk a konyhába ahol már várt a reggeli. Tojás rántottát csinált nekem, mellé pedig kakaót. Miután ettem gyorsan felöltöztem, elkészültem és elbúcsúztam Natalitól, Lysander húgától. Az én hősöm elkísért a házunkig majd ment is tovább a közértbe. Otthon amint beléptem a lakásba a nagynénimék régi kutyája Ozzi rögtön nekem ugrott örömében és agyon puszilgatott mindenhol. 

-Végre megjöttél Kincsem, úgy hiányoztál! -üdvözölt nagynénim Bella, majd a két unokaöcsém is Oliver és Victor. 

-Rég láttunk csajszi, mizu van veled? -kérdezte Victor mikor lehuppantam a fotelba. 

-Nemsok, lassan itt az őszi szünet de még nem terveztem el hogy mit csinálok akkor.

-Na az jó, mert mi találtunk ki neked programot addigra. Eljössz velünk egy kis családi kiruccanásra a tóparti házunkhoz. Mit szólsz hozzá?

-Nem rossz ötlet, benne vagyok, ha eljöhet velem a barátom is.

-Persze, semmi akadálya. -mondta öcsém majd leült a fotel karfájára és átölelt. 

Még egy darabig beszélgettünk majd úgy döntöttünk hogy elmegyünk fagyizni öten. Pórázon elvittük magunkkal Ozzit is, hogy ne unatkozzon otthon egyedül. Úgy beszéltük meg Bella nénjével hogy a hétvégén nálunk maradnak, és jövőhéten amikor elkezdődik a szünet eljön értem meg Samért és elvisz minket magukhoz. Már alig várom hogy végre lássam a gyerekkori barátaimat, akikkel olyan sokat játszottan annak idején. Elmerengtem ebben a mély gondolatban, amikor Oliver gondolt egyet és azt akarta hogy menjünk el a Louvr múzeumba, mert megígértem neki hogy elviszem oda.

Odaérve Oli mindent alaposan megnézett, és össze-vissza rohangált mindenfelé az épületben, nem győztük őt keresni. Még én se jártam itt így én is csodálattal néztem szét, a festményekkel és a szobrokkal teli múzeum csak úgy nyüzsgött a sok embertől, annyian voltak mint az oroszok. Ettől függetlenül gyönyörű volt minden és jó ötlet volt eljönni. Idő közben ránk sötétedett és elindultunk haza. Út közben is sokat beszélgettünk és nosztalgiáztunk a régi szép időkről. Oli a várost is megcsodálta, hogy milyen szép esti fényben is. Haza érve még megnéztünk egy horror filmet együtt, aminek a felénél ki kellett mennem a mosdóba, szóval gyorsan megállítottuk amíg kimentem. Alig hogy elvégeztem a dolgom furcsa kopogás szerű hangot hallottam az ablak felől. Közelebb mentem, hogy megnézzem mi okozza a zajt, amikor hirtelen a semmiből felugrott két sötét árnyalak és a frászt hozták rám. Amikor közelebb jöttek az ablakhoz akkor láttam hogy Leight és Armin az:

-Ez nem volt vicces! -kiabáltam ki nekik duzzogva.

-Tudjuk, direkt volt. -mondták, majd Victor beengedte őket az ajtón. 

-Hát ti mit kerestek itt fiúk? -kérdezte Bella Arminéktól.

-Sam írt nekünk hogy itt vagytok, és gondoltuk átjövünk hozzátok mi is, hisz nagyon rég láttuk egymást. -mondta Armin, majd üdvözölt mindenkit és Leighttel helyet foglalt a kanapén a többiek mellett.

Így hát a film végét együtt néztünk meg, majd Bella néni segített a fiúknak megágyazni a vendég szobában, én meg addig neki a nappaliban. Az öcsém most kivételen velem akart aludni, Armin pedig Sammal kellett hogy aludjon. Elég érdekes volt a jelenlegi felállás, de hát nem volt mit tenni, ritkán van így együtt a család, és ilyenkor örülünk minden együtt töltött percnek. Nem jött álom a szememre, csak forgolódtam az ágyban, mellettem Leight próbált aludni kevés sikerrel. Természeten az egész házban lehetett hallani ahogy a nagynénink horkol, amit mindenki tisztán hallott és így nem igen tudtunk aludni szóval megtréfáltuk. Késő este, hajnali fél 3 óra volt, mikor úgy döntöttünk, hogy akkor maradjunk fent együtt, és játszunk kicsit. A rosszaság még most is ott volt bennünk, épp úgy mint régen, szóval fogtuk a tejszínhabot és befújtuk vele Bella arcát, a kezét egy hideg vizes pohárba tettük de szerencsére észre se vett az egészből semmit. A lábait összekötöttük és úgy hagytuk reggelig. A későbbiekben volt nagy meglepetés mikor felkelt, de tudta nagyon jól miért kapta ezt, így jót nevetett az egészen ő is. 

(Ui.: Az utolsó bekezdés nem tudom miért maradt rózsaszín, de nem tudom megváltoztatni sorry :c)